... Atilla végigtekint a harcmezőn, és látva, hogy az elmocsarasodott talaj miatt a rómaiak lovassága nehezen mozdul, rohamot rendel el a balszárnyon, ő maga pedig megszállja a csatateret uraló középső hegyet ...
Mondhatnám, hogy így kezdődött az első játékom ezzel a szép kártyaalapú stratégiai játékkal, de nem teljesen lenne igaz. Tábla ugyanis nincs a dobozban, de mégis benne van. Először térképet kell készítenünk, a terepkártyák megfelelő lerakásával, ami már az elején izgalmas volt és a kezdeti tervezgetés fő forrása. A véletlenszerűen kialakuló terep, és a többféle győzelmi lehetőség pedig sokszori újrajátszhatóságot biztosít.
A következő hozzászólás sem tőlem származik, bár ez a játék nálam már korábban felkerült a kipróbálandók listájára. Egy alapvetően San Juan logikájú, de űrkörnyezetbe ültetett, nem vérkomoly, de mégis szórakoztató kártyajáték, a Race for the Galaxy.
Sziasztok,
Hosszú hallgatás után sem én töröm meg a csendet, egy lelkes játékostársam tollából egy most megjelent újdonságról olvashattok (illusztráció a boardgamegeek.com-ról):
A következő híradás a Titanic Games legújabb kiadású játékáról, a Stonehenge-ről szól.
Maga az alapötlet is zseniális: fogj néhány alkatrészt, add oda híres játéktervezőnek, és ’produkálja magát’, mit is tud belőle kihozni. Tedd meg ezt legalább öt szerzővel, és máris kész egy Anthologia.
Ennek megfelelően a játék nem egy szabványos szabálykönyvet tartalmaz, hanem helyből 5 teljesen eltérő játék ismertetését.
Két hónap, némán. Elnézést érte. Mentségemre legyen mondva, sűrű két hónap telt el, és szerencsére nem játszatlanul - bár annál sokkal kevesebbet játszottam, mint amit szerettem volna. De megvan az a szerencsém, hogy egyre többen kapnak rá a társasjáték ízére - és a terjesztésben aktív szerepet vállalunk.
A következő játék a kéréseknek megfelelően a Dungeon Twister lesz (illetve lett). A játék első ránézésre egy fantasy stílusú üsd-vágd játék - pedig nem az. Sőt, nagyon nem az :).
A következő választás a Z-man egyik (számomra meglepő módon kártyajátéknak besorolt) 2006-os játéka. A játékban a civilizációk életét befolyásoló istenségek bőrébe bújhatunk – nem rossz szerep, csak kicsit nagy a felelősség.
Nürberg: érdekes "kisváros" Németországban. A név mindenkinek ismerős, kinek innen, kinek onnan. A történelemben járatosak biztosan rávágják, itt állították bíróság elé a második világháború főbb bűnöseit - és nem is hibáznak, ahogy ez elolvasható több helyen, például a szegedi egyetem egyik honlapján. Számunkra sokkal érdekesebb, hogy itt rendezik Európa egyik legnagyobb játékkiállítását - méghozzá minden február elején.
Igencsak időszerű az Arkham horror bemutatása. Az egyik fő oka - hogy kértétek :-). A másik, hogy egy alapvetően régi játékról (1984) van szó. A harmadik fő oka, hogy támogassuk a magyar társasjáték ipart - mivel az Arkham horror a karácsonyi előtti időszakban (jójó, csak 2 nappal, de akkor is megelőzte a karácsonyt!) jelent meg, Rettegés Arkhamban címmel.
A játékot kedves ismerőseim mutatták meg nekem, s hát a szabályok megértése után elnyerte tetszésemet, így eldönöttem, hogy be szerzek magamnak egyet én is. Ez miután meg is történt, nagyüzemű máncskinozásba kezdtünk. Az első rész olyan, mint bármely más szerepjáték alapkasztokkal, alapfajokkal, alapfegyverekkel és alap szörnyekkel.
Sziasztok,
Újabb játék kerül terítékre - ezúttal a Da Vinci Games legújabb játéka. Leonardo da Vinci kevesek számára ismeretlen név - a reneszánsz egyik leghíresebb alakja. Nevéhez számtalan ötlet, terv és megvalósított találmány kötődik. Ahogy egy oldal fogalmaz vele kapcsolatban: " A „reneszánsz ember”, a minden területen zseniális személy őstípusa. " (Forrás: WikiPédia). MIndenesetre tagadhatatlan, hogy kora egyik legnagyobb polihisztora - számos tudomány- és műveszeti területen megmutatatta tehetségét. Mivel Itália nagyjai közé tartozik, így nem véletlen, hogy egy olasz kiadó játékának lett központi figurája.
A DaVinci számos érdekes játékkal örvendeztette meg a világot - de inkább a partijátékok között jeleskedtek. A Bang! az egyik legnagyobb sikerük, de a Viva il re - King Me! is többek számára ismert. A tavalyi év a jogi herce-hurcával telt náluk, ezért tartottam is tőle, hogy idén nem rukkolnak ki semmi érdekessel. Erre rácáfolt a könnyed kategóriába sorolt Figaro. Őszintén, az érdeklődésemet a NÉV keltette fel: Reiner Knizia. Ez a matematikus úriember soksok kellemes percet okozott már nekem. Hivatalból a kiadó többi játékát is megnéztem előre - így akadtam a Leonardora is, amit maga a kiadó is 'gamer's game'-ként, azaz a játékosok játékaként jellemzett. Ez már közel áll az én ízlésemhez is: szeretem a fajsúlyos játékokat.
Sziasztok!
Először is remélem a karácsony mindkinek szépen rendben telt, megjöttek azok a játékok ajándékok, amiket a fa alá vártatok.
Elnézést a hosszú szünetért, sokkal sűrűbb karácsonyunk volt, mint azt számítottuk. De persze nem telt játék nélkül az időszak. Ezt erősítendő, a BGG-n elkezdtem vezetni mit játszottam - így könnyebb lesz olyan játékot kérni, amivel játszottam!
A családban A kapott egy Haste Bockot, ezt próbáltuk ki az ünnepek alatt.
Ismét egy rendhagyó bejegyzés – ígérem hosszú ideig az utolsó, visszatérünk a játékok bemutatására. Talán a leghosszabban íródott bejegyzés, sokszor megszakítva: ezért is lesz csapongó, mindenbe belekapó.
Essen 2006. Az előbb részleteztem már jelentőségét, méreteit, okát – most jöjjön a személyes beszámolóm, több-kevesebb képpel illusztrálva.
Indulás: 2006. 10. 19-én este. Rákészülés címszóval akartam aludni, de nem sikerült – elhúzódtak az utolsó beszerzések, a kocsi felvétele, na meg a pesti dugó, nehogy elfelejtsük honnan is indulunk.
A csapat 7 órára összeállt (7 lelkes társasjátékos – képviselje kis hazánkat a játékok birodalmában, ebből 2 fő hivatalosan is képviselni ment – részt vettek az Európa bajnokságon – de erről később). Ezután elindultunk, némi forgások - visszarohanások („jajj” ottmaradt, az mindenképpen kell) után felkeveredtünk az autópályára. Az útvonaltervet megnézve – tavalyról ismerve - innentől egyenes pályaút vezet Essenig. 1250 km, egy menetben, éjszaka. Így a tájból túl sok mindent nem láttunk, a kvázi monoton utazást a tankolások és sofőrcserék dobták csak fel. Essen városába reggel 9 felé érkeztünk meg – az előre tervezetthez képest negyedórás csúszással. Azonban egy apróságot sikerült elnézni: a kiállítás csak 10-kor nyitott. Így beálltunk az igazi „geekek” közé, akik közül jó néhányan a nyitás előtt már egy-fél órával a bejárathoz táboroztak, hogy minél előbb bejussanak, és a kedvenc játékukhoz odaférjenek.
Ez a félóra arra volt elégséges, hogy némiképpen regenerálódjunk, megbeszéljük a „stratégiánkat” és előkészítsük a számtalan listát, amivel nekiindultunk a kiállításnak.
Az első napot a kiállítás felderítésére szántuk. A kiállításon a kiadókon kívül számtalan üzlet, internetes bolt, használtkereskedő is megmutatta magát.
Ezért első körben fel akartuk mérni, hogy mit hol találunk, és mit hol érdemes megvenni. Az útvonaltervben voltak fixen meglátogatandó kiállítók, helyek, de természetesen mindent meg akartunk nézni.
Együtt indultunk neki felderíteni a terepet. A jegyvásárlási hosszú procedúra (2 perc) elég volt arra, hogy amikorra beértünk, a bejárat melletti spielothek (olyan játéktárszerűség, kölcsönözni lehetett játékokat) teljesen megteljen.
A belépés hozta a tavalyi formát – mint a kisgyerek, akit beengednek az édességboltba – először azt se tudta az ember, hova kapja a fejét.
A tavalyi tapasztalatokból kiindulva korlátoztam magam – nem indultam standról standra, ahol megláttam valami szépet – hanem a módszeresség elvét elővéve, a kis listám szerint indultuk neki. Ugyanis a szépség alapján mindenfelé mehettem volna – majdnem minden standon volt valami érdekes, figyelemfelkeltő vagy csak egyszerűen érdekes.
Nem megyek végig minden standon – órákig lehetne sorolni azt a mennyiségű csodát, amit ott láttunk. Csak a fontosabb dolgokat próbálom megemlíteni – így is némiképpen hosszabb lesz, mint ahogy én szerettem volna (a megírása meg kifejezetten hosszúra sikerült…).
Mutatóban néhány stand csak: A Days of Wonder hozta a formáját: Stílusosan, vagányul, látványosan. Egy akkora területen, mint egy kisebb csarnok. Az idei év nagy dobásának a BattleLore-t szánták, ennek volt alárendelve minden. Hatalmas molinók, asztalok (természetesen -20 üres hellyel :) ), és animátorok. A standon a korábbi vásárlóknak Shadow over Camelot figurával kedveskedtek...
Egy másik hatalmas standot foglalt el a kártyajátékairól ismert Amigo. Ők is a méret-a-lényeg logika mentén haladván egy hatalmas részt foglaltak le maguknak. Ezt három részre osztották - gyerekeknek gyűjtögetős kártya, másik részen animátorok az újdonságokat mutatták be, 'kölcsönzős' jelleggel, és a harmadik rész egy "bemutatóteremnek" adott helyett.
A Hans im Glück más taktikával támadta le a látogatókat: több kisebb helyen létesített bázispontokat. Volt olyan stand, amit kifejezetten a Thurn und taxisnak szánt - hiszen a 2006-os év játékának kijárt egy teljesen külön stand.
Volt közös 'újdonságos' stand, és egy kis (örök darab) Carcassonne-s standot is lehetett találni.
Nem maradhat szó nélkül a Kosmos standja sem, mint Németország egyik legnagyobb kiadója. Vagy legalábbis a legtöbb játékot ők viszik, igaz soksok gyerekjátékot is visznek. Itt talán a legnagyobb dobás (a soksok újdonság között) a Catan telepeseinek következő fejezete, a Kampf um Rom volt.
Utolsó 'nagyként' a Zoch Verlagot említeném. Számomra Ők már tavaly is letették az asztalra a névjegyüket, de nem a Niagarával (2005 Év játéka, ma már magyarul is kapható), hanem a Mesterdiebe - Mestertolvaj című remekművel. Az idei nagy dobásuk a Sheer Panic lett - gyönyörűen megcsinálva.
Amin csodálkoztam (bár nem is tudom miért, hiszen amerikaiak), hogy a Mayfair egy alig 8-10 m2-es standot tudhatott csak magáénak.
Az első nap így a felderítéssel telt. Összeszedtük, hogy mit-hol lehet legolcsóbban beszerezni, egy-két apróságot vettünk csak meg (első hiba). Közben összefutottunk Friedmann Friese-el a saját standján (2 új játékkal örvendezteti meg a játékos társadalmat, Fiji, Formidable Foes),
Richard Breese-el, és még néhány híres emberrel. És az említettek csak azok, akiket ismertem… Valószínű sok más ismert emberrel is összefutottam…
Az első nap végére eléggé lejártuk a lábunkat. Felmértük a nagy kiadók helyzetét, és minden csarnokba sikerült benéznünk. Közben láttunk sok-sok játszó embert (sok helyen a szőnyegpadlón, ahol már az asztalok is kevésnek bizonyultak). Jellemző volt minden helyen, hogy lelkes animátorok várták a játékos természetű embereket, és csábították a leendő játékosokat,
Az első este nagyon nem kellett ringatni minket – az előző este leutazott 1250 kilométer és utána az egész napi talpalás megtette a hatását.
A másnap reggelt némi előkészítő munkával kezdtük. Összesítettük, hogy mit-hol olcsóbb megvenni, és beszerzési tervet készítettünk. Erre a napra már több nézelődés jutott – kevésbé kellett rohanni, specifikusan dolgokat keresni. A nap elején a beszerzéseket nem ejtettük meg – mondván kivinni a kiállítási területről elég nehézkes a dolgot (tavaly kézzel-lábbal kellett mutogatni). Azért egy két apróságot beszereztünk.
Nap közepén mégis ki kellett menni a kiállításról – kellemes meglepetésünkre kaptunk egy karszalagot, és azzal szabadon lehetett közlekedni. A csomagoktól megszabadulva, felmerészkedtünk a kajáldába is. Meglepő módon nem aranyárban mérték az ebédet, igaz, túlzottan hely se volt. Megtaláltuk az egyetlen helyet a kiállítási területen, ahonnan a játékokat száműzni próbálták (sikertelenül).
És ismét belevetettük magunkat a kiállítás forgatagába. Érezhetően hétvége volt - egyre nagyobb tömeg gyűlt az egységnyi területre.
Ilyen volt idén a Khronos, amire magam is szemet vetettem, hiába. Persze lehetett számítani a fogyásokra, hiszen Richard Breese két idei megjelenése (Fowl Play, Reef Encounter Second Khind) már előjegyzésben elfogyott…
Ezután pörgősebb vásárlásba kezdtünk, nehogy más is elfogyjon. Ennek eredményeképpen estére már kezdett megtelni a furgon hátulja.
Azért nem hagytuk ki a Catan verseny megtekintését (Carcassonne-t nem találtuk meg :(), belelestünk a Dungeon Twister bajnokságba is.
Érdekességképp itt az egyik kiemelt meccs egy valódi makettben folyt – igazán hangulatot adott a játékhoz, számtalan érdeklődő tekintetét megragadva.
A játékalkatrészeseknél is betankoltam - talán most már könnyebb lesz egy-egy kockát, házat, korongot pótolni :). Gyönyörű fakockák, különböző féle bábuk voltak, számtalan színben. így gyorsan válogattam magamnak egy Runte-Bundet: csak épp Catan Hajó, clippers hajóút, funkenschlag ház - és másmás játékokból származó alkatrészekből.
Szombat este már játékra is futotta az erőnkből – az aznapi szerzeményből a Krumbleet próbáltuk ki a szálloda halljában. Ennek a játéknak egy ideig a nézői lettek a szálloda vendégei is.
A vasárnap már lazulással telt. Ez már a parkoláskor kezdődött, amikor is a 999 Games kamionja mellé kellett leállnunk a parkolóházban.
Már reggel borzolta az idegeinket egy nagyságrendileg két méteres maci (a szomszédban macikiállítás volt), aki végül elrobogózott felkötve egy sofőr mögé.
Vasárnapra nem hagytunk egy megbeszélést se, szabadon járhattunk-kellhettünk a standok között. A társasjátékok világából egy kicsit kilépve, megnéztük, mi érdekes csatlakozik a kiállításhoz. Ennek megfelelően a Ravell standon raktunk össze makettet,
Közben a lányok festéssel ütötték el az időt, egy új technológiát próbáltak ki.
A fantasy kedvelőinek kedveskedve fegyverárusok is voltak kint, így mi is kipróbáltunk polifoam fegyvereket (meglepetésre valódi kovácsolt fegyvereket, páncélokat is találtunk).
Természetesen nem hagyhattuk el Essen városát, anélkül, hogy játszottunk volna egy jót. Segítségünkre volt Piero Cioni, aki megmutatta egy régebbi játékát, és játszott velünk egy Shark Parkot. Taktikusan Ő is ismeri a szabályt, miszerint bemutató játékot nem illik megnyerni :-) és hagyott minket érvényesülni.
A napot teljesen kitöltve, megvártuk míg elkezdenek kiterelni minket, és a kiállításról egyenesen az autópályára hajtottunk fel: Irány haza!
A kiállítás másodjára is hatalmas élmény volt! Ezt megerősítették a többiek is, akik utastársakként velünk jöttek, volt aki már másodjára. Vásárlási szempontból mindenképpen érdemes (hazai áraknál 10%-al olcsóbb), és lehet találni érdekességeket, egyedi illetve beszerezhetetlen dolgokat - illetve itt meg lehet venni olyan dolgokat, amik a boltokba csak később kerülnek.
Essen. Társasjátékot kedvelő számára nem lehet ismeretlen ez az város Németország északnyugati sarkából. Évente itt rendezik az egyik (ha nem a leg) nagyobb Játékkiállítást és vásárt. A legtöbb kiadó erre az időpontra időzíti új megjelenését, itt mutatkoznak be kisebb kiadók, egyszeri, egy-egy játékos szerzők - mindenki, aki a játékiparban érdekelt.
A nagyobb kiadóknál le lehet ülni asztalokhoz, ahol ki lehet próbálni a játékokat. Ezt segítik a speciális terítők (a játéknak megfelelően mit hová kell tenni ábrával), kölcsönözhető játékok és segítőkész animátorok. A kisebb kiadóknál akár maga a játéktervező magyarázza el a legújabb játékának működését, és akár vele is lehet játszani egy-egy partit.
A vásárt nagy felhajtás és szinpadias dolog övezi: az alaprajzot csak 10 nappal a megnyitó előtt, a megjelenések listáját pedig 1 nappal a nyitás előtt (épp a percekben, ezt használom ki e kis szösszenet megírására). Ennek ellenére lehet tudni mik jönnek: a kiadók saját honlapjukon nem rejtik véka alá az újdonságaikat, és a BGG-n is van lista a megjelenésekről: Essen Canonical list (sok egyéb Essenes lista mellett)
Ilyenkorra már 5-6szor átnéztem a listát, kiválasztottam mit akarok megnézni, egykét játék szabályát elolvastam.
Az előkészületek közé tartozik az irigykedő pillantások begyűjtése - engesztelésképp a haveroknak megnézendő, lefényképezendő esetlegesen beszerzendő játékok listájának összeállítása.
A tavalyi tapasztalatok alapján pokróc előkészítése, kaja, kávé és egyéb finomság beszerzése a holnapi nap feladata, és alvás minden mennyiségben. Bár az utolsó pillanatokban mindig 1000+1 tennivaló van.
A nagy utazás előtt még néhány utolsó egyeztetések vannak hátra - például Richard Breese meghívásának begyűjtése az új játékának tesztelésére, utolsó árak, árlisták kinyomtatása.
Előző este már rákészélülés: holnap ilyenor már a pályán leszünk, úton kifelé...
A következő beszámoló már kintről érkezik, remélem képekkel, és soksok élménnyel illusztrálva.
Addig is előzetesen néhány kép a Board Game News oldaláról.
Friedman Friese alkotás - róla mégbiztos fogtok hallani. Tipikusan az az ember, akit ránézésre semmiképpen sem sorol az ember a normálisak közé (például egyik jellemzője a zöld színű haja), és mégis zseniálisakat alkot.
Újabb Knízia játék kerül a terítékre, a régebbiek közül. Számomra újdonság volt, véletlenül akadtam rá nyaralás közben(Egy barátom hozott néhány játékot, próbáljuk ki milyenek jelszóval), ott bogozgatva a szabályait - ilyenkor derül ki, hogy gyöngyszemeket lehet találni a polc legalján is:).
Nemrégen ismertetett meg vele K (vele sokat játszom :) ), vannak gyöngyszemei.
A játék a Phalanx game kisdobozos sorozatában jött ki, alapvetően egy befolyásszerző játék.
Az újabb bejegyzés apropója, hogy kihirdették a 2006-os év játéka díjat. A Spiel des Jahres nyertese idén a Thurn und Taxis. Minden évben egy ilyen díjat osztanak, ezek mellett díjazzák az év gyerekjátékát, kártyajátékát, és még néhány tárgyban hirdetnek 'legjobbat'. (Magyarázat: július 17-én kezdtem el ezt a hozzászólást.. jó sokáig szültem... Igyekszem felgyorsulni...)
Az Év játéka díj nem feltétlenül jelenti, hogy valóban az adott évben a saját ízlésünknek legjobban megfelelő játék - inkább az adott évben megjelenő, családi játékok közül választanak egy kiemelkedő művet a kritikusok. Az eddigi győztesek listája megtekinthető a Spiel des jahres oldalán. Általában érthető, miért az a játék kapta (Carcassonne, Catan, Torres), néha kevésbé (Villa Paletti, Mississipi Queen).
